AZ EGERCSEHI SZÉNBÁNYÁSZAT RÖVID TÖRTÉNETE

Egercsehi-Szúcs térségében a mélyben meglévő kőszén létezését 155 évvel ezelőtt,1866-ban említi legelőször egy német nyelvű geológiai szakfolyóirat.
Szúcs község határában az 1890-ben már ismert szénlelőhelyre (szénkibúvásra) alapozva – 1891 őszén Beniczky György földbirtokos pontosan 130 éve nyitott szénbányát.
Az Egercsehi-Szúcs-Bekölce alatt lévő szénelőfordulás kiaknázása céljából ez évben 105 éve annak, hogy 1906. december 27-én megalakult az Egercsehi Kőszénbánya Részvénytársaság.
A megalakulásakor elvégzett előzetes geológiai kutatás során jól mérték fel a leművelhető szén mennyiségét, amikor a részvénytársaság 90 évre vette haszonbérbe az Egercsehi-Szúcs-Bekölce határában fekvő területet.
A kőszénbánya társulat és annak vállalati jogutódjai 94 év alatt ki is termelték a rendelkezésre álló szénvagyont.

A kezdetek:
A Szúcs határában lévő Menyország-lápa szénkibúvásánál nyitották meg az első tárót. A táró Antónia néven lett bejegyezve a hatóságoknál 1891-ben. A nevet Beniczky György feleségéről – Csiky Antónia – kapta.
Ettől az időponttól számítható a folyamatos széntermelés Egercsehiben. Az Antónia táróban termelt szenet a Beniczky uradalom hasznosította, a fölös mennyiséget a környező kovácsoknak adták el.
A táró 1907-ig működött.
Az Egercsehi Kőszénbánya Részvénytársaság 1907-ben évben indította el a nagyüzemi széntermelés megteremtését segítő beruházásokat.
Megkezdődött a szénkibúvásokon a Lipót lejtősakna és az Ödön lejtősakna mélyítése Disznászó tetőn, illetve a Hagymás völgyben.
A Deák tárna megnyitása, és csapás irányba 1.8 – 2.2m vastagságú széntelepben biztosította a folyamatos széntermelést.
A feltárások gyorsan haladtak, annak ellenére, hogy mind a feltárási,
mind a termelési folyamatokat nehezítették az úszóhomok betörések, a víztelenítés, talpduzzadások.

A Lipót akna 1913-an 521.5m hossznál az Ödön akna 39o m-nél érték el a határ vetőt, amely 50-60 m-el leveti a szénmezőt.
A bányák üzemelése, létesítésüktől kezdve villamos energián alapult.
Elektromos motor hajtotta a légkompresszort, vízszivattyúkat szállító vitlákat. A kiépülő bányatelepnek is számottevő fogyasztási igénye volt. Igy az aknák létesítésével egy időben megépült az Egercsehi erőmű.
A bánya működéséhez a munkáslétszám biztosítása kezdetben sok nehézséggel járt. A bányászokat Egercsehi, Egerbocs, Istenmezeje, Szúcs, Mónosbél, valamint Bekölce, Hevesaranyos, Mikófalva paraszti lakosságából toborozták. Döntően velük tudta megoldani a bányavállalat a nem szakképzett bányászok (csillések, külszíni munkások) számának növelését.
A szakmunkásokat (vájár, lakatos gépész stb.) már nem tudták helyből biztosítani. Ezért a bánya megnyitásával együtt hozzákezdtek a lakótelepek felépítéséhez.
A Központi-telep a Pince völgyben az aknától keletre, Egercsehi falu és Szúcs között épült fel. 1910-ben a Központi-telepen elkészült az igazgatói lakás, három tisztviselői lakás, 23 munkáslakóház egyenként 4 lakással.
A másik telep Szúcs község területén (Bagólyuk). Itt 1910-ben 23 munkáslakóház épült
(4 – 4 lakással), továbbá egy főaknászi és egy altiszti lakás. 1911-ben egy munkás barakot, kettőt pedig a két aknánál. 1912-ben az Ödön aknánál kétszer hat lakásos munkáslakó ház.
A telepen elkészült egy négylakásos felügyelői lakás és 5 négylakásos, valamint egy
14 lakásos emeletes munkásház.
1910-ben Mónosbélen a rakodóval egy munkásház és egy munkás barak. Az Egercsehi Központi-telepen 1912-ben elkészült a központi iroda, a kantin és a csendőrség épülete,
Szúcs-bányatelepen a kantin.

A Lipót és Ödön aknákat korszerű gépekkel szerelték fel. Az aknaszállítás láncszemes vég nélküli kötélpályával történt. Itt a pálya felszerelése technikai újdonság volt, mert eddig hasonló lejtésű – több, mint 23-fokos – nem szállítottak ilyen eljárással. Különlegességnek számított még az is, hogy minden szintről egy géppel folyt a szállítás.
Nagyon fontos volt megoldani a kitermelt szén elszállítását a fogyasztókhoz. Az aknák a legközelebbi vasútvonaltól távol vannak, ezért a Mónosbéli rakodóig a bányától 11,5 km hosszú sodronykötél-pályát építettek. Az Y alakú kötélpálya mellékágai a Lipót és Ödön lejtős aknától indultak, s juttatták el a szenet a Mónosbéli állomásnál épült rakodóhoz. A rakodó mellé osztályozóművet is építettek. Az Egercsehi bánya Mónosbéli osztályozója szénmosóval, szárítóval, derítőmedencékkel 1911-re készült el. A szénosztályozást több minden indokolta. Egyrészt az Egercsehi szén ,,aknaszén”formájában nem volt értékesít- hető a homokszennyeződés miatt. A MÁV a szerződés szerint kizárólag osztályozott minőséget – kocka és dió szenet – vett át, így a 0-20 mm-ig terjedő szemnagyságot az átvételből
Az első világháború súlyos helyzetbe hozta az Egercsehi bányát. Az egyik legdöntőbb ok a munkáshiány volt. A bányaüzem még nem rendelkezett megállapodott munkásállománnyal és így a bevonulások jobban sújtották, mint más üzemet. A háború legvégén a korábbi maximálisan 960 bányász helyett már csak 500 dolgozott.
A négyéves háború mely mérhetetlen szenvedést okozott a frontokon és a hátországban élőknek egyaránt, oda vezetett, hogy 1918 októberében a monarchia alkotóelemeire esett szét. Kitört az ,,őszirózsás” forradalom, október végén megalakult Nemzeti Tanács veszi át a hatalmat. Az Egercehi bányászok november 3-án csatlakoznak a Nemzeti Tanácshoz.
1919. mácius10-én bérkövetelés miatt beszüntették a munkát és sztrájkba léptek.
A Tanácsköztársaság kikiáltása után megalakult községi direktórium mérsékelt kisgazdákból állt amely ellensúlyozta bánya direktóriumának lépéseit.

A világháború alatt a vállalat veszteségei tovább nőnek. Az Egercsehi Kőszénbánya Részvénytársaságot a hadiesemények elszakították a belga részvényesektől, így azok pénzügyi támogatásának hiánya a gazdasági helyzetét tovább rontotta. Azért, hogy az Egercsehi bányászat belföldi támasztékot kapjon, a vállalat magyarországi vezetősége a bányával szomszédos Bélapátfalvi Portlandcementgyár Részvénytársasággal 1918. I. 1-én érdekközösségre lépett.
1923. január 1-től pedig az Egercsehi Kőszénbánya egybeolvadt a cementgyárral, ekkor megváltoztatták a cég nevét Egercsehi Köszénbánya és Portlandcementgyár Rt-re. Ez időtől a két vállalat központi vezetés alatt működött. Felettes szerve a saját budapesti igazgatósága volt. Az egyesült üzem a két világháború között Heves megye egyik legjelentősebb nagyvállalata.

A Lipót-és Ödön lejtős aknák szénvagyonának kimerülése előtt határozták el a Beniczky iker aknák létesítését, amelyhez 1922-ben kezdtek hozzá. Az új bányamezőre mélyített függőleges Beniczky I. és Beniczky II. aknákat 1926 januárjában helyezték üzembe a Csókos völgyben. Az új aknák révén lényegesen nagyobb terület vált leművelhetővé, mint a két lejtősaknával. Az aknával feltárt széntelep vastagsága 2-2,5 m volt az alsó III. telepen, míg a felső, II. telep vastagsága 0,3-1,2 m között váltakozott.
Az új függőleges aknák űzembe állításával, 1927 márciusában az Ödön lejtősakna leállt.
A Lipót lejtősakna mezejében a termelést az 1927-benmélyitett 100-as akna vette át.
A Beniczky I-es aknától ló vontatta a siklóig a kitermelt szenet.
A sikló igen meredek 40 fokos emelkedésű veszélyes szállítópálya volt. De más megoldás ekkor még nem volt. A sikló aljától a központi feladóállomásig keskeny nyomtávú síneken először lóval szállították a kitermelt szenet, csak később Diesel mozdonnyal. 1942-ben a volt Ödön-aknai sodronypálya egy részét felhasználva, a felső telepen egy szögállomást közbeiktattak s ezzel kiépült a sodronypálya szállítás.
A Beniczky aknákat a bányamező szélére telepítették. Kezdetben a közeli területeket müvelték, a távolabbi részek feltárása és művelésbe vonása miatt az I-es, II-es és később a III-as keresztvágatokat kellett kiépíteni.
1939. június 1-én a bányákat hadiüzemeknek nyilvánították.
Az Egercsehi Kőszénbánya és Portlandcementgyár Részvénytársaság részvényeinek belga tulajdonosai – Belgium német megszállása után 1941-ben megvételre kínálták fel részvényeiket. A kormány kezdeményezésére alakult konzorcium tagjai 16 millió p-ért megvették a részvényeket. (Ebből 12 millióra becsülték a Bélapátfalvai cementgyárat és 4 millióra a bányát.) Kereken két évig tartott azonban, amíg a német hatóságok hozzájárultak, hogy a vételárat az eladók valójában megkapják. ezért az új tulajdonosok csak 1942-ben vették birtokba a gyárat és a bányát. A konzorcium képviselőiből bizottság alakult, amely az ügyvitelt ellenőrizte, irányította. A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvény Társulat kapta a bánya közvetlen műszaki irányítását, beleértve a vezetők kiválasztásának hatáskörét is.
1942. június 1-én a Salgó a kinevezett új vezetőkkel vette kezelésbe a bányát.
Egercsehiben 1942 júniusáig jóformán csak a Beniczky akna alsó telepe állt művelés alatt. A felső II.-es széntelep gazdaságos lefejtésére a frontfejtés bizonyult alkalmasnak. A felső telepben az első 50 m homlok szélességű csapásmenti mezőbe haladó omlasztásos
frontfejtést 1943. október 1-én indították meg.
1943-ban megkezdődött az I. sz. lejtős akna kihajtása.
A II. világháború harci eseményei először 1944 szeptemberében érintették Egercsehit. Egercsehi és Szúcs határában ejtőernyővel partizán csoportot dobtak le repülőről. Az ellenük kivezényelt csendőrök és felfegyverzett civilek között tűzharc alakult ki.
A bánya még decemberben is üzemelt. A közeledő front miatt a falusi munkások többsége nem járt ekkor munkába.
1944. december 20-án a bányatelepet elhagyták az utolsó német alakulatok. Az elvonulás előtt azonban felrobbantották az erőművet és a Szúcs felé vezető út egy szakaszát. A felrobbantott út alatt volt az a légoltalmi óvóhely ahol a telep lakossága tartózkodott.
Az erőmű felrobbantásával súlyos helyzetbe került a bánya. Fennállt annak a veszélye hogy a víz elönti a bányát.
1944. december 21-én Bekölce és Szarvaskő felől megjelentek az első szovjet katonák.
1945. január 6-án, miután az erőmű egy generátorát rendbehozták, a szállítás megindult a telep újból villamos áramhoz jutott.
Egész januárban leglényegesebb a bánya víztelenítése, helyreállítása volt, ezért a bányászok zöme a fenntartáson dolgozott.
A helyreállított kötélpályán megindult a szállítás. 1946. január. 1. A csehi bánya különvált a Bélapátfalvi Cementgyártól, ezután mindkettő önálló vállalatként működött tovább. A szénbánya a Magyar Állami Szénbányák Rt. Egercsehi bánya üzeme lett.
Az Egercsehi Bányaigazgatósághoz csatolták az érseki uradalom Szarvaskői szénbányáját. 1947. júniusban megszűnt a Szarvaskői széntermelés.
1946.június 26. A szénbányák állami tulajdonba kerültek.
1948. szept. Üzembe helyezték az I. sz. lejtős aknát. ( Kádár lejtős,majd Szeptember 2. lejtős akna.) A lejtősakna 580 m hosszú volt,
lejtése 19 fok.
1950. Egercsehi önálló vállalat lett. Egercsehi Szénbányák Vállalat.
1951. szeptember.2-án tartották az első magyar bányásznapi ünnepséget. 1952. január 1-től a szénbányászat irányítására trösztöket szerveztek. Igy az Egercsehi Szénbányák az Ózdi Szénbányászati Tröszt egyik önálló vállalata lett. 1953 februárjában legelsőként Egercsehi alkalmazott TH gyűrűs biztosítást az Ózdi Tröszt területén.
1956 nyarán megkezdődött a 100-as akna mélyítése.
Ebben az évben elkészíti a Bányászati Tervező Intézet Egercsehi bánya fejlesztési tervét Egercsehi rekonstrukciója címen.

1956. október 23. Október 22-én a Budapesti Műszaki Egyetemen elfogadtak egy 16 pontból álló követelést majd 23-ára szolidaritási tüntetést szerveztek Lengyelország mellett.
Rákosi Mátyás menesztése után, Gerő Ernőt nevezték ki a párt első titkárának.
Jugoszláviából hazatérve beszédet mondott a rádióban, a várt enyhülés helyett, mindent visszavont és fasiszta csőcseléknek nevezte a felvonulókat. Ez olaj volt a tűzre.
Igy az október 23-án délután kezdődő diáktüntetésből általános népfelkelés lett.

Kitört forradalom!
Ezek az események nem voltak hatástalanok a bányászok körében sem. Október 24-én
a felolvasóban már csoportosan beszéltünk a budapesti eseményekről és az ország nagy városaiban kibontakozó mozgolódásokról. Október 25-én már nyíltan hangoztattuk szolidaritásunkat a felkelőkkel. Az üzem párttitkára és egyes vezetőinek fenyegetése ellenére. Ezen a napon Budapesten a parlament előtti téren, a sokezres békés tüntetőre sortüzet zúdítottak és halomra lőtték egy részüket. Október 26-án már nagy volt a felháborodás a sortűz miatt. nem szálltunk le a bányába. Kurucz András csapatvezető vájár javaslatára megválasztották az Ideiglenes Munkástanács tagjait és elnökét Varga Lajos főmérnököt.
Október 28-án Nagy Imre miniszterelnök bejelentette az azonnali tűzszünetet és a szovjet csapatokat kivonását Budapestről.
Október 29-én Varga Lajos az ideiglenes Munkás Tanács elnöke a tanács tagjai nevében lemondott. Megválasztották a végleges Munkás Tanács tagjait.
A szovjet csapatok 30-án kivonultak Budapestről. A kormány elismerte a forradalomban létrejött demokratikusan választott önkormányzati szerveket.
A megválasztott Munkás Tanács átvette az Egercsehi bányaüzem vezetését.
Mivel a bánya igazgatója elhagyta Egercsehit, Kurucz Andrást nevezte ki a bányaüzem igazgatójának.
Egercsehi bányaüzem
Munkás Tanácsa
elnök: Miókovics János esztergályos
alelnök: Barta Árpád aknagépész
titkár: Nyerges Andor bányamérő
tagok:Barta bil. István vájár
Krajecz János vájár
Kurucz András vájár
A Munkás Tanács elsőrendű feladatának tartotta, a bányaüzem és a termelés folyamatosságának biztosítását. Gondoskodott a lakosság és a bányászok ellátásáról gondoskodott a rend fenntartásáról. Mit mond erről egy szemtanú aki ma is köztünk él:
Ökrös Imre ,,Nekem és társaimnak a trafókamra szereléséhez kellett volna leszállni a bányába. A Beniczky aknába felérve a bányászok nem engedték, hogy felvegyük a munkát, nem engedték meg, hogy a bányába lemenjünk. A bányászok között egyre feszültebb volt a hangulat, követelték az igazgató eltávolítását. Követelték az ötágú vörös csillag eltávolítását.
Az eltávolítást Ladovszky János, id. Bahul József és mások végezték.”
A november 4-ei hitszegő orvtámadás után az ellenállás színterévé a Munkás Tanácsok és a Forradalmi Bizottságok váltak. A meghirdetett országos sztrájkokban miden esetben részt vettünk. Előtte minden műszakban megszavaztattuk a bányászokat, akik teljes támogatásukról biztosítottak. A Munkás Tanácsot 1957 júliusában oszlatták fel. Közel 10 hónapig – talán a leghosszabb ideig az országban – működöt taz ezer bányász támogatásával.
Egercsehibe kihelyeztek egy volt AVH-s őrnagyot, Csapó Géza nevezetűt, aki a rendőrség kötelékébe került az AVH feloszlatása után. A volt csendőrlaktanya épületében rendezkedett a karhatalmi egységgel együtt. Megkezdődtek a kihallgatások,stb.
Ökrös Imre: ,,Sajnos a forradalom leverése után a munkás igazgatónak el kellett távozni Egercsehiből. Pécsen az uránbányában kellett dolgoznia, onnan később betegen jöhetett vissza a családjához. A Munkás Tanács tagjainak sorban más településen kellett új életet kezdeni. Sokuknak osztályrészül jutott a megbélyegzés, a szakmából való eltávolítás (csillés-segédmunkás). Az élet sokára kárpótolta ezeket az embereket, sokan már eltávoztak az élők sorából, az életben maradók máig emlékeznek rájuk.”
Az Egercsehi bányászok történelmi tette, hogy története során először vette kezébe sorsa irányítását. Olyan forradalom és szabadságharc mellett állt ki, aminek a napja
október 23-a Nemzeti Ünnepünk.

1957.február 27. E napon alakult meg Egercsehiben az üzemi munkásőr szakasz 20 fővel.
1957. Ez évben hozzákezdtek a Csehi I . akna mélyítéséhez. Az évsorán 120 bányászlakás épült fel, s öt év alatt még további 180 lakás felépítését tervezik.
1958. A vállalat KISZ tagjai társadalmi munkában elkészítették a szabadtéri szinpadot.
1959. február 23-án Egercsehiben megalakult Heves megye első szocialista brigádja.
április 4-én avatták fel az átalakított és felújított bányatelepi kultúrházat.
április 24-én Egercsehiben a Fekete Gyémánt vendéglőben 150 bányász avattak vájárrá.
júniusban az új Csehi I.-es aknát összelyukasztották a Beniczky aknával.
augusztusában a csehi bányában kísérleti jelleggel kipróbálták az acéltámos
frontbiztosítást.
1960. november 18. A Csehi I.-es akna üzembe helyezése megtörtént
1961. júliusában az új 100-as akna üzeme a főventilátor bekapcsolásával megindult.
Az akna célja a DNy-i bányamező átlós szellőztetése, valamint a dolgozók egy részének
ki- és beszállása.
1964. december elején átadták a csehi I.-es aknánál lévő felépített új fürdőt.
1966. december 31-én lezárult a bánya rekonstrukciója.
Ez évben lebontották a Beniczky- aknán a II. aknát és a gépházát.
1967. július 1. Bezárták a szarvaskői szénbányát.
1968. Ez évtől bevezették a 46 órás munkarendet.
1969. július 1. A Borsodnádasdi szénbányát az Egercsehi üzemhez csatolták.
1970. Megszűnt Egercsehiben a vájáriskola.
1972. Felújították a Beniczky I.-es aknát. A következő évben üzemben üzembe helyezték
a Koepe tárcsás automatizált üzemű aknaszállító berendezést.
1974. január 1. E napon az Ózdvidéki- és a Borsodi Szénbányák vállalatot összevonták,
A továbbiakban Borsodi Szénbányák néven (székhelye. Miskolc) működik.
1974. júliusában megindult a D-i bányamező visszafejlesztése.
augusztus-november hónapokban felhagyták a 100-as aknát.
1975-1977 Maróhengeres jövesztési és elővájási jövesztő-rakodógép kísérletek.
1985. július 1-től az Egercsehi Bányaüzemet a Mátraaljai Szénbányák vállalat működtette.
1986. október 26. Az MSZMP Heves megyei Pártbizottság értékelte a bánya helyzetét.
Ezért a megyei pártvezetés arra az álláspontra jutott, hogy a kitermelést 1985 után
fokozatosan meg kell szüntetni.
1989. augusztus 11-én megtartott munkásgyűlésen bejelentették hivatalosan is a munkásoknak az Egercsehi szénbánya bezárását.
1990. január 31-én a déli órákban felszínre hozták a bezárásra ítélt Egercsehi bányából az utolsó csille szenet.

Szerkesztette: Nyerges Andor

Irodalom: Csiffáry Gergely:Az Egercsehi szénbánya története 1901-1976.
EGERCSEHI BÁNYÁSZKÖNYV.
Ökrös Imre: Emlék 1956. október 26-ról